Egy újabb kedvenc mese, amelyhez elkészítettem a főszereplőket. Ők a ” három nyulak”. Zelk Zoltán: Ahárom nyúl megunhatatlan meséje, amit felnőttként is szívesen olvasunk, mert ennél jobban, egyszerűbben, a mese csodás eszközeivel – aligha lehetne jobban leírni, hogy hogyan keletkezik és hogyan terjed a rémhír a mesebeli erdőben. Sajnos egyre inkább megtapasztalhatjuk ezt a valóságban is – ha arra gondolunk, hogy a covid miatt miket élünk át manapság, hát nem kell a mesebeli erdőig menni. Csacsi Szarka típusú emberekkel naponta találkozunk és nekik nagy szerepük van abban, hogy a rémhírekkel befolyásolják a hangulatunkat, érzéseinket. Még ha nem is hiszünk nekik, akkor is időt rabolnak tőlünk azzal, ha kénytelenek vagyunk meghallgatni őket. Főleg ha a fejünk felett „cserregnek”. Sokszor azt veszem észre, hogy egyre több a csacsiszarka-ember
- Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: – Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak. –
- – Úgy, úgy bizony, mint az urak! – felelték a három nyulak. – Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! –
