Ha egy ünnepnek, népszokásnak vagy hagyománynak a nyomába eredünk, akkor könnyen kultúrttörténeti fejtegetés kellős közepén találjuk magunkat. Így van ez a Márton nap történetével is.
Márton püspök legendája
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában született ( mai Szombathely) 316 vagy 317- ben egy római elöljáró fiaként. Márton felnövekedve, a római császár katonájaként egy hideg téli napon odaadta egy fázó koldusnak a köpenye felét. Ekkor éjjel Jézus megjelent neki a koldus alakjában és az ő köpenyében. Ez olyan nagy hatással volt Mártonra, hogy hamarosan megkeresztelkedett és ettől kezdve Istent szolgálta. Nagyon sok jót cselekedett és jóságáról legendák keringtek.
A monda szerint püspökké akarták szentelni, de ő olyan szerény és alázatos volt, hogy el akart bújni az érte menő küldöttek elöl. A ludak óljába menekült, de a szárnyasok nagy gágogásukkal elárulták a rejtekhelyet. 371- ben szentelték fel és haláláig, 398- ig Tuors-ban segítette a rászorulókat.
Ha kicsit még visszamegyünk az időben, akkor azt a magyarázatot találjuk Márton nap és a libája ünnepére, hogy november 11. ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, ezért a rómaiak ezen a napon nagy lakomákat csaptak – megkóstolták az új bort és az új termés is még kitartott – így aztán ünnepelték, hogy jövőre is jó termés legyen. A rómaiak ezen a napon Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték és liba lakomát csaptak, mely Mars isten szent madara volt.
Ezt a jó szokást aztán átvették a keresztény naptárba is. Mivel a lúd római neve „avis Martis” (Mars isten madara) így aztán könnyen lett belőle Márton madara -lehetett ezen a napon libát ölni és jó kis liba lakomát csapni – keresztény módra is.
A reformáció idején tovább fejlődött ez az ünnep, mert Luther Márton nevenapján szintén volt ok a liba lakomára és poharazgatásra.
A téli pihenés kezdete
Ez az ünnep mindenképpen a betakarítási munkák befejezésének és a jó termés megünneplésének örömét szolgálta. Ezzel a nappal kezdődött a téli pihenés a temészet és az ember számára is.
A mezőgazdaságban dolgozó emberek ilyenkor megkapták az éves bérüket, kaptak hozzá egy jól tömött libát, megkóstolták az új bort és levágták a libát.
Ezekből a szokásokból maradtak ránk ezek a jó kis szólások. 🙂
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
„A bornak szent Márton a bírája” – és kóstolták az új bort
Szokás volt ilyenkor a sült liba mellcsontjából az időjárást megjósolni.
„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Ennek az ünnepnek is, mint a legtöbbnek a gyökerei a pogány szokásokig nyúlik vissza és kötődik az évszakok ciklikus ismétlődéséhez.
Nagyon sok országban ünneplik ezt a napot – és mindenhol kicsit másként, az adott ország kultúrájától, szokásaitól függően. pl. Németországban és Belgiumban fáklyás felvonulást tartanak – mert a fény a jóságot jelképezi. A gyerekek eljátszák Márton és a koldus történetét és meggyújtják a Márton napi tüzet. Az ünnep alkalmából megajándékozzák a gyerekeket – édességgel, dióval, mogyoróval.
Márton nap manói
A Márton napi tűzgyújtásnak, lámpás felvonulásnak fontos szereplői a törpék vagy manók is.
Kis lámpásaikkal utat mutatnak nekünk a sötétségben – ők mutatják meg nekünk a befelé fordulást – hiszen ebben az időszakban egyre rövidülnek a nappalok, a sötétség erősödése szükségessé teszi, hogy megkeressük a lelkünk mélyén lapuló értékeinket, erőinket, erényeinket, mellyel leküzdhetjük a kinti rosszat és sötétséget.
A manók azok a lények, akik a földben a gyökerek közt élnek, kristályokat, nemesfémet fényesítenek, csiszolnak, hogy megőrizhessék bennük a nap fényét, melegét a számunkra. A földbe visszahúzódó szellemi erőket jelképezik, a kincsek a föld mélyére levitt fényből születnek.
Ezért is fontos szimbóluma ennek az ünnepkörnek a lámpás, mely az emberi lélek fényét viszi ki a külvilágba, az eluralkodott sötétségbe.
Tegyünk a kis évszak asztalunkra manókat, lámpásokat, mécseseket, terméseket, kicsi kincseket – meséljünk és örüljünk a fénynek, a közös játéknak.
Manóra mindenkinek szüksége lehet…
Ha még nincs manód, nézz be a kis meska boltomba és válassz egyet a polcról. 🙂
A manókkal való játéknak a legfontosabb része, hogy a manóval egy „szerepet” játszik a gyermek, elképzeli, „mintha” a mese birodalmába lépne be. Nem kapja készen a játékot, hanem saját ütemében, fejlettségi szintjének megfelelően „használja” a játékszert. Többet itt olvashatsz erről Miért waldorf?
manók piros fehér zöldben 
Erdő manó trió 
Pasztell manók 
A hét kicsi törpe 
Manóvárban sok manó
