Ruff Orsolya: Volt egy ház – mese egy titkos házról, mely a saját történetünket őrzi….Nagy kedvencem, Szabó T. Anna beszélget az írónővel. (37 perces beszélgetés – 37 perc élmény)

Gondolatok …

  • anyákról és nagymamákról
  • női hősökről,
  • arról, hogy meséljünk és olvassunk egymásnak
  • könyvekről, sárkányokról, madarakról, levelekről és kódfejtésről

Egy ház története végtelen történet és mi magunk is írjuk, azt, akik ma benne élünk. Eszembe jutott egy régi ház, azaz inkább egy kastély, ahol gyemekkorom néhány évét töltöttem és a gyerekeimet kicsi koruktól kezdve, időről időre elvittem oda. Ha lehetett, akkor kicsit be is néztünk, hogy pl. hol volt a konyha, hol volt a gyerekszoba – de a parkban, a körülötte levő “majorságban” mindig nagyokat sétáltunk. Ilyenkor mindig felbukkant mindig valami kis gyerekkori sztori – nem nagy dolgok, de azt hiszem ebből az apróságokból áll össze egy ház, egy család története. Felnőttként már maguktól is visszajárnak oda.

A beszélgetésben elhangzik, hogy mesélni, kérdezni kell, amíg van kitől. Nagyon fontos! Sokszor érzem a hiányt, hogy nekem már egyre inkább nincs kitől. Ezért gondolom, hogy mesélős nagymama szeretnék lenni – mesélni, mesélni mindenről és válaszolni minden kérdésre.- amíg lehet.

Ezt a könyvet felvesszük a listára.

A kastély, amely eszembe jutott…

kb. 1967-ben költözhettünk ide, amikor a kastély éppen a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetnek adott helyet. itt voltak a tsz irodák, a kastély jobb és bal oldala pedig az agronómus és a főkönyvelő szolgálati lakása volt. A tsz elnök a faluban lakott, ami ettől a kastélytól és annak parkjától kb. 1-2 km- re volt. Az istállók istállók voltak – és ezek állaga még a mai napig ezerszer jobb, mint a kastélyé. Az új tulajdonosa, aki kb. 2000. évekeben vásárolta meg a kastélyt – az istállóban alakította ki a lakását.

Nekem ez nagyon furcsa volt, hogy most az lakás – hiszen emlékszem a kastély lépcsőjén üldögélve gyerekkoromban – erre az istállóra láttam rá, ahol lovak és tehenek voltak. Az istálló bejáratával szemben egy nagy domb volt – ami elnyúlt a kastély mögé – édeapámmal sokat szánkóztunk ezen a dombon és nem egyszer, olyan jól csúszott a szánkónk, hogy az istálló ajtaján is becsúsztunk – ahol a lovak párás, melege, horkantása máig emlékeimben él.

Az istállók végében kovács műhely volt, ahol patkolták a lovakat, szerettem nézegetni itt a különféle szerszámokat. Ezzel az istálló végében levő kovács műhellyel szemben volt a cselédsor. A cselédházak. A cselédházak, melyek lakásul szolgáltak a tsz-ben dolgozó embereknek, családoknak. Már gyerek szemmel is elképesztőnek találtam, hogy egy szobában laktak a családok víz és wc nélkül. Udvari wécé kint valahol a sor végén. Villany az volt a lakásokban, de sötét, pici ablakos kis lyukak voltak ezek a kis lakásnak nem mondható odúk. Szegény, egyszerű emberek lakták.

A XIX. század első felében épült, -Kacskovics Ignácz építtette- de 1865-ben részben átépítették a klasszicista stílusú kastélyt. A régi gazdasági épületekkel, parkkal övezett kastély ma magántulajdonban van.

Egy pici kastély történet

A kastély Gyugy – on található, melyet Kacskovics Ignác építtetett 1865-ben. Van ahol úgy írják, hogy 1865-ben klasszicista stílusra átéptették és maga a kastély a XIX. század első felében már állt.

A kastélyban az 1900 -as évek elején 7000 kötetes könyvtára volt.  ” melyek között – számos egyéb ritkább munka mellett – az 1569-ből való Sebastian Münster féle Cosmographia, Cornelius Tollius Itinerariuma, Pázmány Péter Kalauza 1746-ból, Mazarin Le Testamentje 1663-ból, a Diurnum Divini Amoris 1660-ból, Bacon munkája Busbequ 1595-ből, Curtius fordítása 1665-ből, Plutarchus régi kiadása, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, Hess András az első magyar nyomdász több kiadványa is megtalálható volt itt.” (forrás.wikipédia)

Az angolpark vagy ahogy a helyiek hívták – ánglus

1967-68-ban persze nyoma sem volt ott már sem könyvtárnak, sem semmi szépségnek – ami elpusztíthatatlan volt, az a kastély körülvevő angol park, amit ott a helyiek ánglusnak mondtak. ez nekem nagyon tetszett, valahonnan innen hoztam magammal a növények, fák, virágok, a természet szeretetét.

tájképi kert vagy angolkert kerttörténeti stílus és kertforma, ami napjaink kertjeinek elődjének tekinthető. Az angoloknál az 1700-as évektől, Európában 1880-as évek végén jelent meg. A  parkszerű kertekhez a természet szolgált modellként még akkor is, ha ez a természetfelfogás idealizált és romantikus volt.

Persze valamennyit a tsz igazított a természeten, de öreg gesztenyefák, fenyők, tölgyek, hatalmas buxus bokrok a régi időkről meséltek. A kastély lépcsőjéről a mezőt átszelő patakot, virágos rétet láttam. azon túl volt a kis boci nevelő épület, ahova esténként benéztünk, hogy hogyan kapják a bocik valami sajtár-szerűségből a tejet. A tejet is imádom – amit a piros tejeskannából a tejcsarnokból hoztunk, annak az illata semmi máshoz nem fogható.

Pipacsos rétek – ma is minden évben megindít egy pipacs mező látványa. Sokszor szedtük édesanyám kedvenc virágát a búzavirágot – a búzamezők szélén, mint egy keret úgy pompáztak a virágok. De jó volt belegázolni a búzatáblába, a lucernásba…hanyatt feküdni a az illatos rétek magas fűjében és csak a felhőket bámulni… olyan hatalmas lapuleveleket sose láttam azóta .. mert kicsiként ezek, valami óriás növénynek látszottak, amibe szinte bele is burkolózhattunk..sóskát szedtünk a réten és papsajtot rágcsáltunk..

Később a téesz megszűnésével, illetve a téeszek összevonásával ( szerintem a szőlősgyöröki téeszhez lett csatolva) úgy tudom, hogy munkás szállás lett a kastélyból. Idénymunkákra az ország minden részéből hoztak ide munkásokat. Azt hiszem ez volt az az az időszak, mely véglegesen lepusztította az épületet és ami szépség még maradt belőle – az mind eltűnt, elpusztult. későbbi látogatáskor már vaságyak nyomát, ledőlt falakat, kitépett, leomlott ajtókat és kitépett ablakkereteket, levert vasrácsokat – penészt és szemetet találtunk.

A későbbi tulajdonos sokat tett az állag megóvásáért – a tető le lett cserélve. Azt ugyan elmesélte egy alkalommal, hogy sajnos sok szakember becsapta, kihasználta a szakértelmének hiányát és súlyos pénzeket vittek el úgy a nagyszerű felújítók, hogy utána megérte helyrehozni a hibákat. A tetőszigetelést rosszul csinálták meg és a penész ekkor ütötte fel a fejét igazán. Sajnos a pénz és az egésség is hiányzik onnan mostanában, örökösök vagy nincsnek vagy ne mérdekli őket ez a projekt – valahogy így mesélte a tulajdonos. Szép tervek, szép álmok – ki tudja mi lesz a további történet?