Beszámoló
1. túráról: Kaposmérő-Szenna – 1. túránk
2. túráról: Szenna- Zselickisfalud – 2. túra
3. túráról: Zselickisfalud-Simonfa – 3. túra
Fotók a 4. túráról: https://photos.app.goo.gl/ZwVRpnEUh577muXn9
Simonfára busszal érkeztünk, azaz a faluba nem ment be a buszunk, a 67-es útról rövid séta a faluig. A falut elhagyva véget ér az aszfaltozás, emelkedőn haladunk szépen, lassan. Egy löszös árokban kaptatunk egyre feljebb a Nagy-hegyre. Igazán szép látványt nyújtanak az árok oldalfalán a fák puszta gyökerei, de kicsit félelmetes is , ahogy meredeznek az ágak.
Gyerekkorunkból emlékszem, hogy a faluban az ilyen vízmosta árkokat, a szakadékos hegyoldalban lezúduló víztől képződött utakat horhó -nak neveztük.
A horhóból kiérve, a mezők között indulunk a jól kitaposott földúton dél felé. Jobbra épületeket találunk, istállót, karámban legelésző lovakat, lovas gyakorlópályát, hatalmas széna bálákat. Erről a fennsíkról gyönyörű kiltátás nyílik a völgybe. Távolban a 67-es út kapaszkodik fel a Simonfai tetőre
A lovastanyát elhagyva megyünk a zöldbe be. Kellemes, könnyű útszakasz. Kicsi emelkedőkkel Balla-tetőre érünk, innen a Sipos-hegy kaszálóihoz, majd a fák között az erdőszéli útelágazás kőkeresztjéhez. lassan ereszkedünk le a dombhátról, elhagyatott szőlők, pincék tűnnek fel a földúttól balra, majd utunk megint egy löszös horhón keresztül érjük el Gálosfát.
A templom mellett elhaladva érünk le a faluközpont füves térségére, elmegyünk a Faluház mellett. Egy kúria romos épülete mellett sétálunk el, melynek egy része szépen felújtott és Gálosfa Vendégházként működik. A természetjáró oldal szerint a falu kis élelmiszerboltja mögött levő ivó falán találjuk a kéktúra pecsétet, ami egy kertes ház udvarán áll.
Kár, hogy a falu legcsúnyább, legigénytelenebb helyén van a pecsét, amit ráadásul egy veszettül ugató kutya is őriz. Kicsit félve közelítettük meg az úgynevezett ivót és a pecsétet.
