Az idő múlását, ezekben a karanténos, covidos időkben mindenki siettetné kicsit, mert jó lenne minél hamarabb túl lenni ezeken a félelmeken. Várunk a karantén végére, várjuk az első oltást, várjuk a második oltást. Dolgozunk, gyereket nevelünk, online oktatunk, várunk – csak ennek legyen már vége és menjen minden a maga útján, normálisan. A kis gyerekek különösen nehezen értik meg, hogy meddig, mikor, miért nem most, de mikor lesz a holnap és mikor lesz a vasárnap….
A kis pasztell manóim varrogatása közben eszembe jutott ez a kis mondóka, míg a manók lépegetnek napról napra egymás után – a kis mondóka is megtanulható – mindjárt vidámabb a hétfő, a kedd a szerda ….
Egy hét: hét nap, hét kis törpe,
ezek járnak körbe-körbe.
Hétfő, hétkezdő,
holdsugárral fürdető.
Kedd, erőt adó,
piros tűzzel lángoló.
Szerda, szárnyaló,
tarka lepke, illanó.
Csütörtök, csillogó,
jókedélytől duzzadó.
Péntek, zöldellő,
virágos rét, lomberdő.
Szombat, sziklakő,
égbe nyúló hegytető.
Vasárnap, sugárzó,
ég közepén ragyogó.
A kis manókkal jól szemléltethető a napok múlása. A gyerekeknek az idő múlását nagyon nehéz elmagyarázni, de ezekkel a kis manókkal számukra is jól követhető lesz például, hogy hány napot kell még óvodába, iskolába menni. A hétről hétre ismétlődő napokkal pedig megértik az ismétlődő jelenségeket, a természet ciklikusságát.
A kis manók puha, gyapjúfilc ruhácskában várják, hogy egy kisgyermek velük tanulja a napok múlását. A manók Meska boltom polcán várnak rád.
Ha nem akarsz lemaradni az újdonságokról, akkor iratkozz fel hírlevelemre:
[listamester id=”5254″ mode=”js”]
