A jácint növénynemzetség neve görög eredetű. Nem meglepő, hogy görög monda fűződik ehhez is, mint jónéhány más virághoz.
A monda szerint Jácint/Hyacinthus egy nagyon szép, ifjú spártai fejedelem volt, akibe nagyon sokan beleszerettek, többek közt Apollón is. Egyszer véletlenül, játék közben Apollón egy diszkosszal fején találta Hyacinthust, aki azonnal meghalt. Apollón hiába próbálta életre kelteni, még ambróziával is próbálkozott, de nem sikerült. Nagyon bánatos volt, hogy elvesztette szerelmét, ezért annak kiömlő véréből teremtette meg a jácint virágot, melynek minden szirmára felírta a kétségbeesés szavát: ‘ jaj” .
Van egy olyan változat is a monda szerint, hogy a nyugati szél istene Zephyrus térítette el a repülő diszkoszt féltékenységből, mert ő is nagyon szerette a szép spártai királyfit.
A bánatos Apollón elrendelte, hogy a spártaiak minden évben három napon át emlékezzenek ünnepségekkel Hyacinthusra.
A görögök a legszebb virágnak tartják a jácintot, de vannak források, mely szerint az írisz -félékre gondolnak inkább a görögök.
További történetek a virágokról. pl Nárcisz és a szimbólumok és Kökörcsin és társai
