A magyarok kedves királynéja, Erzsébet nagy gyalogló hírében állt, amellyel nem kis megbotránkozást keltett környezetében.
A ” mozgásgazdag életmód” terén senki nem tudott lépést tartani vele. Az ifjú hercegnő csak azt fogadta barátságába, aki – mintegy kifizetve a ” barátsági belépődíjat” – végig túrázta vele a legbrutálisabb távot is. Ezt a szokását felnőttként, osztrák császárnéként is megtartotta. A magyar udvarhölgyek, ha lihegve is, de követték a tempóját.
Festetich Mária a naplójában részletesen beszámol arról, miként kellett neki és Ferenczy Idának rohamléptekkel vágtatni őfelsége mellett órákon át – és közben persze oldottan fecserészni az aktuális pletykákról – , de eszükbe sem jutott panaszkodni, mert rajongtak királynéjukért.
Festetich Mária már meglehetősen idős volt, mikor kérte Erzsébetet, hogy a gyalogtúráira vigyen valaki mást. Sissy megdöbbent, hogy a „Mari” kifáradhat? Aztán rájött ” a Mari” közben némiképp megöregedett, ezért elszégyellte magát. …Ekkor választotta maga mellé Majláth Saroltát, a húszéves leányt, aki evezős bajnok volt. Ő bírta az iramot hol az Alpokban, hol a Kárpátokban.
Forrás: Szunyogh Szabolcs Sissy a lázadó királyné 25. p.
