Nemrég néztem egy kis japán filmet (Kiotó-ról) amelyben a híres cseresznye virágzás, mellett szó volt a momiji- ről , a japán juharfáról, amely az ősz egyik szimbóluma és amely ilyenkor mesés, misztikus tájakká változtatja a hegyeket, erdőket Japánban. Ennek az ünnepnek is nagy a kultusza és legalább annyira kedvelik a japánok, mint a sakura ünnepét.
A kultusz látványos formája a momijigari (ejtsd: momidzsigari), vagyis az őszi színekben való gyönyörködés, amely az évszak egyik legfontosabb helyi eseménye Japánban. Szeptembertől november végéig fő turisztikai program a színekben való gyönyörködés.
Követem a kiotoi mindennapok oldalt, ahol egy magyar idegenvezető jóvoltából – élő közvetítéssel, kellemes sétákon picit bele lehet látni a japán kultúrába és itt ott a japán kertekbe, parkokba. Most a novemberi sétákon sokat láthatunk a színes japán juharokból.
Japánról általában a nagy városi nyüzsgés jut eszünkbe, de Japán kétharmadát valójában erdő borítja, így számtalan misztikus helyen gyönyörködhetünk a színes juharfa levelekben, amelyekből a japán művészek mindig is örömmel merítettek inspirációt, és manapság is kedvelt fotós témák.
Persze nem kell Japánba mennünk egy kis őszi színes csodáért és a momijigari élményéért, mert a gyönyörű szép Zselicben is akad csoda elég.
