“Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
Eső, eső veregeti, huss!”

 

A kertem története éppen 20 éve kezdődött. 2000. december 1-én költöztünk abba a házba, amelynek akkor éppen a kertje érdekelt a legkevésbé. A belső udvarban,  – amely a ház hátsó ajtajától, a teraszról lelépve kezdődik – , egy nagy öreg diófa állt. A diófa a felfelé emelkedő udvar jobb sarkában állt. Tőle balra nyílt a kertkapu, amin akkor még se kimenni, se kinézni nem szerettem, mert el se tudtam képzelni, hogy mit kezdünk vele.

A diófától nézve a belső udvart, a házat -hirtelen úgy döntöttem, hogy vegyük meg a házat, talán az udvar fekvése, zártsága miatt. Nem volt szép sem az udvar, sem a ház. Alig volt valami, ami tetszett volna benne. De akkor már sokadik házat néztük mindenfelé. Hát jó, legyen ez. Majd csinálunk belőle valami elfogadhatót. Nehéz volt. A diófa nem is bírta kivárni, jó pár éve ki kellett vágni, beteg volt, korhadt, üreges törzzsel. Sajnáltam.  Kopár lett nélküle az udvar, pedig addigra már jezsámen bokrok, kerti bajnócák, borostyánok, vadszőlők, kecskerágók, trombita folyondárok, selyemakác díszfa (Albizia julibrissin), kúszó fenyő vagy boróka, egy növekvő tuja és egy nagy fenyőfa is volt (egyéb növényeket nem is sorolom) az udvarban. 

A kertünk végén volt egy fa, amit idővel a kislányom fájának neveztünk el, mert a formája  nagyon tetszett a lányomnak, gyakran mászott fel a fára, ami nagyon gyorsan nőtt,  ahogy a  kislány  is.  A fát ecetfának gondoltuk, de aztán kiderült bálványfa – lényeg, hogy invazív faj és mindenhol nő, ahol nem kéne. Kint a kertben a gyakori fűnyírás és az átlátható terep miatt nem tudott terjedni, de mára már hatalmas lett. 

Ebből a fából  ültettünk a belső udvarba – felelőtlenül, mert igaz, hogy gyorsan nőtt és adott árnyékot, de mindenhol  kis sarjakat hozott és egyre csak szaporodott. Nehéz volt irtani, mert sok helyen alig fértem  hozzá (pl kúszó fenyő alatt.) A diófa helyett gondoltuk – de nagy hiba volt és mikor kicsit megokosodtunk, akkor gyorsan ki is vágtuk. És ekkor jött a szilfa ötlete. Szilfát gondoltam a diófa helyére, de sajnos a 2020. őszén vásárolt csemete nem hajtott ki tavasszal. Egyelőre nincs fa az udvarnak ezen a részén.

A kertünk végében továbbra is áll még a bálványfa. A következő évek feladata lesz a teljes elpusztítása. A kicsit még időben kivégeztük és soha többet ilyet. Sajnos nem voltunk körültekintőek és tájékozottak mikor keblünkre öleltük ezt a fát. Gyanútlanul minden fát, növényt szerettünk, ami a kertünkben nőtt, akár magától, akár valakitől kaptuk vagy vettük. Ha jól érzi magát nálunk, akkor maradjon kb. ez volt a szlogenünk. Most már tudom, hogy érdemes  tájékozódni, tanácsot kérni kert és növény ügyben. Ahogy ebben a cikkben olvastam, semmiképpen nem szeretnék a” hazai ökoszisztéma ellensége ” lenni.

Ehhez hasonló jó néhány baklövésünk volt még a kertet illetően. Van mit mesélni 🙂

Azért van jó ötletem is, mert pl. a szilfával együtt vásároltam   5 db berkenye (arónia) és 5 db méz almácska tövet, amiből ehető sövény lesz majd :). Nagyon kíváncsi voltam ezekre a kis ehető növényekre.  Fekete berkenyéből, amit piacon vásároltam, korábban már készítettem lekvárt.

Az arónia/berkenye nagyon egészséges gyümölcs és  olyan töveket vásároltam, ami már  termett pár bogyót az idén.  Volt kis kóstoló. Finom, fanyar ízű, nekem a kedvencem lesz. Felhasználásáról már olvasgattam pl itt. A mézalmácskára is nagyon készülök, már a recepteket nézem, hogy mi lehet belőle, remélem jövőre már  teremni fog. Receptek és csodás fotók itt. 

Szóval, mikor “kis kertet kertelünk és … ” és ültetünk, akkor érdemes sok mindent megfontolni, hogy egy 20 éves kert, olyan lehessen, ahol jól érezzük magunkat, kedvünkre való pihenő hely vagy az egészséges testmozgás színtere.(Gondolok itt a kert gondozás tornagyakorlataira  🙂 )

Kukkants be a kertembe!

 

Sarkantyúka egy korhadt ágon -2020. nyarán a kertemben
Sarkantyúka egy korhadt ágon -2020. nyarán a kertemben